Apróbojtorján
Egyéb elnevezései: apróbojtorján, patikapárlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű.
Az apróbojtorján mirigyektől pontozott szára 1 méter magasra is megnő. Levelei hosszúkásak, fűrészesek, fonákján szőrösek, aranysárga virágai fürtökben fejlődnek. Termése horga sörtével van borítva, így mellette elhaladva emberre, állatra kapaszkodik. Hazánkban mindenhol száraz, homokos területeken, vadon fordul elő.
Elnyílás után a csészelevelek kúpszerűen összeborulnak, a vacok szélét pedig horgas tüskekoszorú veszi körül.
tartalmaz: illóolajat, cserzőanyagot, flavonoidokat
Népi gyógyászat: toroköblögetőnek is használta
száj és garat nyálkahártya gyulladásra, hasmenés ellen, epehólyag bántalmakra, bronchitis ellen mint homeopátiás szer
A főzetét mandulagyulladás, garatgyulladás és szájpenésznél is adhatjuk. A csecsemő szájpenészénél apróbojtorjánfű, kerek mályvalevél és szamócalevélből készült teát szoktak használni.
Vesekő és vesehomok képződésre hajlamos egyéneknél elsősorban megelőzésként ajánlják. Igen eredményesen használható mint női vérzést csillapító, a bélcsatorna és a hólyag renyheségét mulasztó háziszer.
Külsőleg : bőr gyulladásai esetén - teája lemosó és egyéb növényekkel kenőcs alapanyag
A szájban képződő daganatok elleni fűkeverék:
20 gr zsurlófű, 30 gr apróbojtorján és 40 gr fekete szeder levél, melyből szabály szerint főzet készül.
Forrás: Varró Aladár Béla gyógyszerész: Gyógynövények gyógyhatásai (1991)
Egy ógörög monda szerint Mithridatész Eupatór pontoszi király fedezte fel a növény gyógyhatását, latin neve innen származik. Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. A középkorban is tisztelték mágikus erejét, a gonosz szellem elűzésére használták.