Citromfű
Melissa officinalis
Népies nevei
Orvosi citromfű, Citromszagú melissza, Méhfű, Mézfű, Igaz nádrafű, Macskaméz, Mézelke
Lelőhely
A citromfű eredetileg a Földközi-tenger keleti medencéjéből, Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származik. A mediterrán éghajlatot kedveli, de mára már világszerte elterjedt.
Gyűjthető részei
virágzó leveles szár
Általános leírás
Tartalmaz: illóolajat, keserűanyagot, csersavat, nyálkaanyagot, szaponint, flavonoidokat, citrol, citrál, citronellál
Gyógyhatásai
antibakteriális hatású, nyugtató, frissítő, feszültségoldó, féleleműző, szív idegességre, ideges gyomor és bélpanaszokra, ideges migrénre, idegnyugtató, szemerősítő, frissíti az agyat, Melatonin pótló, méh működést serkenti,
Külsőleg: zúzódásra, daganatra, herpeszre, reumára
Mellékhatásai
naponta használható DE ! az érzékenyeknél fejfájást, szájszárazságot, gyomor fájdalmat, hányingert, bőrirritációt okozhat
Egyéb tudnivalók
Története
- Ókor: Az ókori görögök és rómaiak már ismerték és használták a citromfüvet gyógyászati célokra. A görög mitológiában a méhek istennőjéről, Melisszáról nevezték el, mivel a méhek előszeretettel látogatják a virágait.
- Középkor: A középkorban a citromfű a kolostorkertek elengedhetetlen növénye volt. A szerzetesek gyógynövényként termesztették, és számos betegség kezelésére alkalmazták. A híres karmelita víz, egyfajta gyógyhatású likőr is citromfűből készült.
- Újkor: A citromfű népszerűsége az újkorban is töretlen maradt. A 18. században a svájci orvos, Paracelsus „az élet elixírjének” nevezte, és fiatalító hatást tulajdonított neki. A 19. században Sebastian Kneipp, a híres német természetgyógyász is sokat tett a citromfű újrafelfedezéséért.
A citromfű Magyarországon:
Érdekesség:
17. századi Angliában azt tartották róla: A szív és az ész öröme, elűzi búskomorságot és a rossz gondolatokat !